info@keletfenyei.hu
+36 70 312-4617
Kapcsolat
klimaprofik.hu

Mohamed Talbi interjú (2011) : Iszlám a posztmodern korban

Muszlim tudósként s történésznek egyaránt elkötelezett feladatának tekinti, hogy küzdjön azokkal a rigid interpretációkkal, amelyek leegyszerűsített keretek közé szorítják a Qurʼān tanításait.[1] Véleménye szerint a Qurʼān értelmezésének egyik kulcsmozzanata a dinamikusság, amely szembehelyezkedik azon statikus megközelítésekkel, amelyek a szakrális tartalmaknak az egyoldalú értelmezését próbálják monopolizálni, majd azt kollektivizálva hirdetni. A Qurʼān értelmezési kerete több megközelítésnek is teret ad, s ez az a diverzitás, amely a másság elfogadását irányozza elő, ugyanakkor egyes ideológiák, mozgalmak pontosan ezt a pluralizmust utasítják és tiporják el, amikor a saját egyoldalú ideológiai berendezkedésüket próbálják az erőszak és a vérontás eszközeivel minden más értelmezésre oktrojált módon rányomni. Mohamed Talbi is hangsúlyozza, hogy a szélsőségek elleni küzdelem intellektuális frontján a fegyverek erejét a tudás és a toll adja, amelynek felül kell emelkednie az erőszakon és a morális korrupción. Kiemeli, hogy milyen nagy jelentőséggel bír a haladást ösztönző ijtihād (اجتهاد‎), tehát a széleskörű és mélyreható ismereteken nyugvó gondolkozásra való törekedés, és az abból megszülető jogi és teológiai véleményformálás.

 

  • Lehet-e hidat találni a szekuláris és a konzervatív tendenciák között? Amennyiben beszélhetünk arról, hogy van realitása az ilyen tendenciákból kiformálódó politikai egységnek, akkor az mennyiben érintkezne a sharīʿah útmutatásaival?

A kortárs politikai csatározások egyik centruma az ummah (أمة‎) megítélése. Egyes iszlamista szervezeteket a kontextusából kiemelve, leegyszerűsített formájában alkalmazzák a sharīʿah használatát, azt szó szerint értelmezik, és figyelmen kívül hagyják napjaink kihívásait, körülményeit, ezáltal természetszerűleg félreértelmezik a  sharīʿah-t is.

Talbi úgy véli, hogy a Qurʼān nem egy politikai szöveg, sem nem egy alkotmány, hanem sokkalta inkább az inspirációt szolgáló forrás és (jelző)fény, amely az emberi élet minden egyes momentumára kihat. Továbbá, az iszlámot elsősorban, mint szekuláris vallást nevezi meg, amely keretei között az emberek függetlenek.

  • Amennyiben az iszlámot, mint szekuláris vallást nevezzük meg, akkor beszélhetünk arról, hogy a demokratikus ideológia és az iszlám értékrendje együttesen jelenik meg?

A demokrácia terminológiája nem szerepel a Qurʼānban, ami teljesen érthető is, hiszen a demokrácia fogalma egy friss születésű politikai eljárásmód, amit jelenleg a legjobbként vagy a ’legkisebb rosszként’ értelmezhetünk a társadalmainkban. Ugyanakkor a shūrā (شورى) fogalma már megtalálható a Qurʼānban, amely a ’konzultáció’ vagy ’dialógusra’ reflektál s az emberi élet egészét áthatja, így nem csak egy speciális politikai rendszerként értelmezendő. A shūrā alapvető lényege, hogy családi, nemzeti és a globális emberiség szintjén egyaránt hozzá tudjon járulni olyan folyamatok elősegítéséhez, amelyek mikro és makro értelemben is a jót, a haladást szolgálják már a konzultáció fázisában is.

A shūrā egyaránt teret ad az egyének a test feletti rendelkezés irányába, a kifejezés szabadságának és az igazságszolgáltatás biztosításának, amely ezáltal a társadalom kohézióját hivatott alátámasztani. Mohamed Talbi argumentálása és megvilágítása az iszlám valójáról ezekben a szegmensekben jelenik meg, amelyet – ahogy ő fogalmaz – védelmezni kell a szélsőségek eltorzításától. A diktatúra a természetéből fakadóan erőszakos, és a Qurʼān üzenetét denaturalizálja, ráadásul ez annak ismeretében is nagyon releváns, hogy a szabadságért való küzdelem minden muszlim feladata. Továbbá maga a szabadság az nem egy ajándékszerű képződmény, hanem egy folytonos küzdelem az igazságért és magáért a szabadságnak az eléréséért, amelyet sosem tudunk a maga teljességében elnyerni.

  • Miként lehet megközelíteni azokat a diktatúrákat, amelyeket az arab világon belül vannak?

            A diktatúra az egy társadalmi képződmény, amelyet,- mint rendszert, uralkodói berendezkedést egyáltalán nem szorgalmazza a Qurʼān, így nem képezi az iszlám vallási terminológiájának részét, ahogy az iszlám eszményét sem, fejtette ki a véleményét Mohamed Talbi. A válasz arra vonatkozóan, hogy mégis miért van jelen ez a diktatórikus berendezkedés az arab világban, a XIX. században rejlik, amikor a megváltozott politikai körülményekre adott válaszként ez a forma nyert teret, és nem a modernitással való karöltés útja.

  • Hogyan lehet a modernitást megközelíteni az iszlám vonatkozásában?

A Qurʼān magában hordozza a modernitást. Magának a muszlim világnak (vagy az ummah-nak) kellene levetnie önnön magáról azokat a megkérgesedett merev dogmákat, amelyek a történelmi fejlődés során ránehezedtek. Amivel párhuzamosan, a jövő kérdőjeleivel kapcsolatos félelem érzésétől is meg kell szabadulni. Ez utóbbi már csak azért is nagyon releváns, mert egyes destruktív hatású interpretációk azt sugalmazzák, hogy a jövő nem foglal magába semmilyen pozitívumot, viszont a pusztulás és a bukás magvait tartalmazza, amitől rettegni kell. Az innováció mindenféle formáját bűnnek ítélik meg, és a modernitás alternatíváját – lásd többek között a tálib-modellt – a korai ősök piedesztálra emelésével azonosítják, ez többek között megnyilvánul az öltözetükben is. Ideológiájukban úgy vélik, hogy Isten csak az ősi vallásos emberekhez volt közel, és emiatt hangoztatják azt, hogy ezen credo szerint a modernitásnak nem lehet teret adni, mivel az Istentől való eltávolodást szolgálja.

  • A 2011-es tunéziai fejlemények milyen visszhangra találhatnak az arab világon belül értelmezett politikai, társadalomi és kulturális formálódásokban?

            Tunézia egy új fejezetet nyitott az arab világ történetében. 2011.01.14.-én a mintegy két évtizede hatalmon lévő Ben Ali engedett a nép követelésének és félreállt a hatalomból, ezáltal elkezdett egy olyan utat kikövezni, amely jelentős változások irányát vetítette előre a békés átrendeződés vonatkozásában, amely a modern arab történelem kiemelkedő eseménye. A demokratikus átalakulás során, jegyzi meg Talbi, nem azt a jellegű nyugati értelmezést támogatja, amely abban manifesztálódik, hogy bárhol háborút lehet indítani és megszállni az adott országot ahol olaj található. A tunéziai fordulat nagyon szignifikáns lehetőség adott az arab gondolkodók kezébe, amelynek vonatkozásában maguknak az araboknak kell meghatározni, hogy mit is értenek a ’szabadság’ fogalmán, azt miként lehet összeegyeztetni az igazságossággal. Ez az a feladat, amely napjaink arab világának egyik legfontosabb feladata, hogy miként lehet a szabadság fogalmát újragondolni, az egyenlőség, a tisztesség és az empátia kontextusában.

 

[1] Mohamed Talbi tunéziai származású történészprofesszor és iszlámkutató, akinek munkássága a vallásközi dialógus kiemelkedő szerepének a megvilágítása és kutatása köré összpontosul. A fordítás alapját képezi: Lazaar, Lina: Interview with Mohamed Talbi. Ibraaz, 2010.06.01. Online: http://www.ibraaz.org/interviews/7

Ajánló