info@keletfenyei.hu
+36 70 312-4617
Kapcsolat
klimaprofik.hu

Kritikai észrevételek Samuel P. Huntington ’A civilizációk összecsapása’ című művéhez

A Szovjetunió összeomlását és a rendszerváltást követően, a nyugati (elsősorban is értve az Egyesült Államokra) politika egy új, mesterséges alapokon megkreált ellenségképet kezdett el hangoztatni, amely már nem egy opponens nagyhatalomban, hanem egy civilizációs konglomerátumban öltött testet, aminek  keretén belül az elsődleges ellenségkép szítása az iszlámot tűzte zászlajára. Ezt a folyamatot látva jegyezte meg Huntington, hogy az elkövetkezendő idők hatalmi konfrontálódásai fókuszában a civilizációs diverzitások lesznek tetten érhetőek.[1] Az eszköz pedig mit sem változott, a publikum széles körében való fenyegetettség érzésének elplántálása, és szisztematikus jellegű felszínen tartása, amely az USA külpolitikájának kulcsfaktora volt, legmarkánsabban a Bush-adminisztráció alatt. Az amerikai retorika szerint, az iszlámban megjelenő „ellenségkép” pedig, újfent galvanizálta a legitim jogot, hogy a fenyegetettség elhárítása érdekében, katonailag is fel kell lépni.[2] Így értünk el Afganisztánhoz, majd Irakhoz, (de a sort lehetne folytatni tovább) amely nyugati lépések a nemzetközi terrorizmus izmosodásának vetette el mára már burjánzó ragadozóvá érett magvait.

KeletfényeiKorunk vészterhes időszakában, mikor a felszínes alapokon nyugvó, prekoncepcionális előítéletek ködösítik el az emberek elméjét, többek között az iszlámmal vagy a muszlimokkal kapcsolatban is, sokan előszeretettel citálják Huntington eme munkáját, amelyet egyfajta látnoki erővel megírt realitásként hangoztatnak. Annak érdekében, hogy lehetőség szerint, minél szélesebb megközelítésben lehessen analizálni a kortárs világunkban folyó kurrens válságok milyenségét és interpretációját, elengedhetetlen, hogy Hungtington eme munkájának egyoldalúságát is górcső alá vegyük. Pontosan ezért is ildomos megjegyezni, hogy Huntington szóban forgó műve igen szignifikáns jellegű, kriticizmussal fűtött visszhangot váltott ki a tudományos világban. Amartya Sen amellett érvelt, hogy egyszerűen inadekvát az a hipotézis, hogy a Nyugatnak, kvázi „kötelezettsége” a nem-nyugati kultúrákkal szembeni konfrontálódása. Továbbá, arra is felhívja a figyelmet, hogy egységes nyugati kultúráról, avagy civilizációról sem beszélhetünk, mint ahogy egyik nagy kultúra sem egységes. Pontosan ezért nem is merülhet fel az, hogy egy egységes nyugati „kötelezettségvállalásról” beszéljünk, a nem-nyugati kultúrákkal szembeni oppozícióban.[3] Paul Berman pedig gyakorlati példázattal állt elő, mikor azt az argumentációját alátámasztotta, hogy a civilizációs törésvonalak léte, mint olyan, amely csak és kizárólagosan a konfrontálódást tudja táplálni, nem helytálló interpretáció, mivel abban az esetben, lehetetlen lenne a nagy múltra visszatekintő USA és (az igen rigid, a mainstream iszlámtól eltérő, ezáltal azt nem reprezentáló) Szaúd-Arábia közötti kapcsolatrendszer permanens léte is. Berman amellett teszi le a voksát, amelyet teljes körűen akceptálok én is, hogy a konfrontálódási faktorok, elsősorban ideológiai és gazdaságpolitikai meggyőződéseken alapulnak (amelynek nyilván lehet eszköze például a vallás is, hiszen az Al-Qāʿida, vagy az Dāʻish ["ISIS"] is, ekként kell megközelíteni), és nem kulturális diverzitások predesztinációs hozományaként.[4] A palesztin felmenőkkel rendelkező Edward Said, expressis verbis elutasítja azt az indolens felfogást, hogy a kultúrák összecsapásáról kell értekezni, ezt részletezi a ’Tudatlanság összecsapása’ című írásában. Rávilágít arra is, hogy a kultúrák között releváns összefüggések, kötődések, illetve interakciók vannak, amelyekről Huntington egyszerűen megfeledkezik.[5]

 

A „civilizációk összecsapását” mint terminológiát, rudimentális jellegűnek véli Mohammad Sadeq, amelyet már meg kellene haladni. A ’The Clash of Civilizations and the Remaking of World Order’ munkához írt recenziójában, azt is megvilágítja, hogy ez a „megfogalmazás/felfogás” azért is kerülendő, mert kontraproduktív. Kontraproduktív azért, hiszen a civilizációk közötti kibékíthetetlenséget övező utópikus mitizált felfogás is az egyik olyan eszköz, amelyet retorikailag előszeretettel használt Usāmah bin Lādin, vagy napjainkban a különféle szélsőjobboldali, demagóg populista propagandát folytató politikusok (lásd például Donald Trump-ot) is, mint legitimációs eszközt. Sadeq reflektál arra is, hogy Huntington nevezett munkájának elemi problematikája, az, ahogy az iszlámhoz nyúl. Ez vitathatatlan, mivel az iszlámot és a terrorizmust egymáshoz közel állítja, érződik rajta, hogy az iszlám teológiai doktrínáit és tanításait nem ismeri, és ezek hiányában próbálja az iszlámmal kapcsolatos entitásokat interpretálni, tévesen. Ez a fajta roppant mód káros és inadekvát megközelítés számos kortárs észak-amerikai és európai politikust is egyaránt áthat, rajtuk keresztül, a média propagandisztikus felhasználása által pedig, a laikus társadalmak nagy részét is befolyásolják és a félelem érzésének elplántálásával szítanak haragot a muszlimok ellen. Sadeq Huntingtonnak, legfőbbképpen az iszlámmal kapcsolatos megközelítését indolensnek és inadekvátnak minősíti, amely már intenzíven provokatív (intensely provocative) jelentőségűnek nevezett meg.[6]Keletfényei

Napjainkban elengedhetetlen, hogy minél szélesebb körű ismeretekkel vérteződjön fel az egyén, amelyek lehetőség szerint az objektivitás tükrén keresztül próbálják elemezni és értelmezni a világunk eseményeit, és nem az emberi lélektan általános szimptómáit, a félelmet és a felsőbbrendűségi tudat elplántálását tűzik agendára. Mindennek az alapja a megismerés, ami által elérhetővé válik a dialógus, a párbeszéd, amiben az egyén mer kérdezni, és nyitott arra is, hogy meghallgassa a válaszokat, amelyek nem a materiális- politikai érdekek mentén vezéreltek, hanem a konstruktív, közös haladás útjának építése által.

 

[1] Huntington, Samuel: The Clash of Civilizations and the Remaking of World Order. NY, Simon & Schuster, 1996.

[2] Noam Chomsky szavaival kommentálva: „for any atrocities that they wanted to carry out" lásd itt: Chomsky, Noam: Clash of Civilizations? Online: http://www.india-seminar.com/2002/509/509%20noam%20chomsky.htm

[3] Sen, Amartya: Democracy as a Universal Value. In.: Journal of Democracy 10 (3) 1999. 3–17. Amartya Sen indiai közgazdász és filozófus, a Harvard Egyetem professzora, szakmai-tudományos életrajzát lásd itt: http://scholar.harvard.edu/sen/home

[4] Berman, Paul: Terror and Liberalism. W W Norton & Company. 2003.

[5] Said, Edward: The Clash of Ignorance. The Nation (NY) vol. 273, no. 12. (October 22, 2001.) A szerző a Columbia Egyetem irodalmár, politikai elemző kutatója: http://www.columbia.edu/cu/palestine/resources/edwardsaid.html

[6] A recenziót részleteiben lásd: Book Review by Mohammad Sadeq: The Clash of Civilizations and the Remaking of World Order. March 2002. Online: http://www.mohammadsadiq.com/News_Pages/Book%20review_10-11-09.htm

Ajánló