info@keletfenyei.hu
+36 70 312-4617
Kapcsolat
klimaprofik.hu

Az elfeledett lényeg: Az ember a számok mögött

Amikor a migrációs folyamatokról értekezünk s azon belül is a menekültek megítéléséről, számos esetben igen felszínes és prekoncepcionális dezinformációkra épülnek az állásfoglalásaink, amelyet egyes esetekben a szélsőséges dehumanizációs következményekkel járó ellenségkép kreálás lehelete is átjár.[1] A vészcsengőket kongatók előszeretettel hagyatkoznak a számok bűvöletére, ugyanakkor pontosan azokban vesznek el, ugyanis amennyiben reflektorfény alá kerülne többek között az a tény is, hogy a mintegy 4.5 millió lakossal rendelkező Libanonban már a lakosságnak (regisztráltan) több mint ¼ menekült, akkor igencsak jogos alapokon nyugvó kérdések indukálódhatnának az Európába érkezett/úton lévő menekültek és az 'őslakosság' számarányának a milyenségét illetően.[2]

 

Alapvetően fel kellene tenni a kérdést, hogy mi predesztinál minket arra, hogy megkérdőjelezzük a menekültek humanitását, miféle morális krízisben és humanitárius erodálásban leledzünk, hogy eme destruktív hatású tévképzetek,- toposzok izmosodhatnak a menekültkérdés megközelítésében? Miért fogadható el mások szenvedései, amit a különféle szélsőséges entitások csak felerősítenek, amikor szisztematikus eljárás során csak és kizárólag negatív értelmezésben vett történeteket emelnek piedesztálra, amiket igyekeznek kollektivizálni és akként a társadalom felé vetíteni.[3] Filantróp kötelességünk (amely a keresztényi erkölcs és etikától is függetlenül, egyféle iránymutató jelzőként kellene megjelennie), hogy ne csak a számok puritán és érdes felületét érintsük meg, hanem tényleges ismeretekkel vértezzük fel magunkat és ismerjük meg a körülményeket s magát az emberi tényezőt, a menekültek félelmeit, vágyait, történeteit, amitől, vagy amiért menekülni kényszerültek.[4]

KeletfényeiSzámos esetben találkozhatunk olyan kijelentésekkel, amik az európai kulturális berendezkedésnek a veszélyeztetettségére kívánnak apellálni, így formálva az emocionális alapot és tematizálást a szélsőségesedés irányának, a xenofóbiának. (Ennél a pontnál már alapvetően kirajzolódik egyes értelmezéseknek a súlyos korlátozottsága, mivel a kortárs menekültválságot nem lehet regionalizálni, mivel globális méretű.) Költői a kérdés, hogy mit is lehet, kell érteni azon az európai kultúrán, amely már a formálódása során magára öltötte a diverzitást, a pluralizáció interiorizálását. Miként lehet megfeledkezni a humánum globalitásáról és azonosságáról, amely nem rasszban, vallásban vagy nyelvben jelenik meg? Hogyha a képmutató[5] (félre)értelmezések helyett a kereszténység credójának a szellemiségét plántálja el magában az ember (amire előszeretettel hivatkozik számos entitás a politikától kezdve a magánemberig egyaránt), akkor képessé válik, hogy meghallja Ferenc pápa szavát és példamutatását, amikor az ’úton lévőkről’ nyilatkozik: „minden plébániának, minden vallási közösségnek, minden kolostornak oltalmat kell nyújtania a menekült családoknak.”[6] Továbbá, a Genfi Egyezmény (1951. július 28., és az 1967. január 31-ei menekültek státuszáról rendelkező vonatkozó jegyzőkönyv) értelmében is oltalmat kell nyújtani a háború és üldöztetés elől menekülőknek.[7]

Az emberiség egyetemes azonosságát, a szolidaritás vállalást az irodalom erejével kifejező - palesztin keresztény családból származó, de erőteljes arab identitással rendelkező, - Jabra Ibrahim Jabra ars poetica-ja érzékletesen formázta meg: „A megszakítás nélküli keserűség mellett is az volt a célom, hogy az édesség két cseppjének esszenciáját kivonatolni tudjam. Azt reméltem, hogy az emberiesség fájának táplálása során a reményt, és az emberi szeretet is érvényesíteni lehet.” Az arab irodalom és költészet kiemelkedő kutatója, Roger Allen eme szavakkal illette Jabra interkulturális jelentőségét, amely napjainkban különösképpen releváns jelzőfényként világíthatna, amire Ulrich Bech is – ugyan más kontextusban, de – utal: „Saját korában a különböző kultúrák találkozását reprezentálta, aki teljesen kozmopolita volt.[8] Jabra jelentősége napjainkban is érezteti hatását, ugyanis az 1967-es háborút követő években papírra vetett alkotása a „The Ship” prófétikus jelleggel utal a kortárs menekültválságra, ahogy ezt Ahmad Qabaha is megvilágította. Az „arab tavasz” sikertelensége, az erőszak elburjánzása és a romlás egyre szélesebb körű megjelenésének véres pokla elöli menekülés egy élhetőbb élet, kvázi a megváltás reményében sokakat sarkall arra, hogy az arab térség korlátozott lehetőségeinek telítettségét követően Európa irányába meneküljenek, ahogy Jabra karakterei is tették.[9] Általánosságban arról sem szokott tényleges ismeret lenni, hogy maga a menekültlét egy igen sok frusztrációval, félelemmel és kiszolgáltatottsággal telített állapot, amelynek fázisai között a tényleges üldöztetéseket követően, a zsúfolt és komoly ellátási,- személyzeti problémákkal küzdő menekülttáborokba kerülvén tovább erősödik az üresség érzése, hiszen munkalehetőség avagy oktatási alternatívák is igen korlátozottak, avagy konvergálnak a nullához. Ezt követően, akik tovább lépnek és Európát szeretnék elérni a tengeren való átkelésbe és a csempészekbe vetik a ’bizalmukat’, hogy a számukra az életet jelentő Európát elérjék.[10] Ezek az utazóeszközök (vagy régi hajók, illetve felfújható gumicsónak) sokszor a menekülés teljes lehetetlenségét jelentő hullámsírba kényszerítik az embereket, holttesteiket pedig a víz kérlelhetetlenül fodrozódó karjai a partokra vetik, egy közülük Aylan Kurdié.

Minden történelmi borzalomnak, keserűséggel telített fájdalomnak vannak szimbólumai, amelyek alapján az adott közösség, nép avagy mikro értelmezésben magának az embernek, mint individuumnak a vészterhes körülményeit lehet érzékeltetni és talán megismerni is. Ilyen szimbólum az örmények számára Deir ez-Zor, a zsidók számára Auschwitz, és a jelen humanitárius krízisnek az a 3 három éves kurd kisfiúnak, Aylannak a török parton fekvő élettelen teste, aki családjával együtt menekült (volna el) a szír pokolból. Aylan tragikus halála gyermek kortársainak a sorsát is reprezentálja, akik Szíria, Jemen vagy Irak (de a sort tovább is folytathatnánk) háború dúlta földjén élnek, akik éheznek, akik közül sokan már a háború véres kezei között jöttek erre a világra, akiket egy elveszett generációként is nevezhetnénk, hiszen a gondtalan gyermeki lét számukra ismeretlen, nem tudnak megfelelően iskolába járni, és egyszerűen élni sem. Gyermeki létük ürességét csak Dante Poklának szavai zengik körbe unos-untalan: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.”[11]Keletfényei

Nyilván nem megoldás, hogy a menekülni kényszerülteknek egy kis százalékát valamely módosabb ország befogadja, míg a többséget továbbra is a permanens bizonytalanság és nyomorúság köti gúzsba. A véres és kegyetlen (polgár)háborúkban agonizáló országok esetében – mint például Líbia, avagy Szíria és Irak stb. – elengedhetetlen, hogy a stabil kormányzati struktúra (egyes esetekben létrejöjjön, más esetekben pedig) megerősödjön, ami által felül lehetne emelkedni a szélsőségek térnyerésén, amely folyamat vénájának pulzáló áramlata kellene hogy legyen a felelősséget vállaló nyugati politika is.[12] Az Európai Uniónak feladata, hogy végre kidolgozzon egy közösségben gondolkodó és a nemzetállami érdekeken felülemelkedő, ténylegesen működni tudó reguláris migrációs stratégiát.[13]

KeletfényeiTovábbá elengedhetetlen, hogy a százezrek és milliók embertelen sorsából hasznot húzni akaró és tudó különféle bűnügyi-embercsempész halózatok aktivitását és mozgásterét lehetőség szerint minél határozottabban vissza kell szorítani. Eklatáns példázat, hogy 2014 őszén az Egyesült Királyság megszüntette a Mediterráneum-térségében működő felkeresés és kimentés elnevezésű program finanszírozását, majd rövidesen az olasz állam is hasonlóképpen lépett, ezáltal még nagyobb teret engedtek a térségi embercsempész-hálózatok működésének és a Mare Nostrum hullámsírjának a növekedéséhez, erről árulkodik a (regisztrálva mintegy) 2500 tengerbe veszett ember tragikus sorsa.[14] Az teljesen nyilvánvaló, hogy amíg a stabilizálódás útjára nem lépnek azok a vészterhes állapotokban lévő országok, amelyek lakossága menekülni kényszerül(t), s már a környező országok sem tudják befogadni őket, akkor az ember tovább fog haladni, ahogy az elementáris túlélési ösztöne is hajtja,- amely lehetőséget maximálisan kihasználják az embercsempészek is, mint ahogy a különböző szélsőséges politikai entitások is, hogy így generálhassák tovább a xenofóbiát.

 

*A tanulmány eredeti megjelenési helye: FODOR, István: Az elfeledett lényeg: az ember a számok mögött. Barankovics, 2015.10.26. Online: http://barankovics.hu/cikk/idoszeru/az-elfeledett-lenyeg-az-ember-a-szamok-mogott


[1]
 
Martin-Genier, Patrick: Crise migratoire: l'Europe face au défi de l'urgence. Huffinton Post, 2015.08.31. Online: http://www.huffingtonpost.fr/patrick-martingenier/crise-migrants-europe_b_8061162.html

[2] Jones, Owen: Refugees are human. This simple fact seems to have been forgotten. The Guardian, 2015.08.28. Online: http://www.theguardian.com/commentisfree/2015/aug/28/migrants-humans-drowning-suffocating-safety-statistics?CMP=fb_gu

[3] A francia szélsőjobboldal (Nemzeti Front) egyik vezetője, Marine Le Pen xenorasszista és iszlamofób kijelentéseiről lásd.: Herreros, Romain: À Brachay, Marine Le Pen agite la "déferlante migratoire" pour revenir aux fondamentaux du Front national. Huffington Post, 2015.08.29. Online: http://www.huffingtonpost.fr/2015/08/29/brachay-marine-le-pen-deferlante-migratoire-front-national_n_8058282.html?utm_hp_ref=france; A szélsőjobboldal által megragadott és radikálisan átértelmezett migrációs kérdéskörökről írt tanulmányt – többek között – Liz Fekete. A szerző már 2009-ben megvilágította, hogy a szélsőségesek miként próbálják létrehozni az ellenségképet a menekültek és a migránsok megjelenésében, s azt, hogyan vetítik az európai közösségek irányába.: Fekete, Liz: A Suitable Enemy: Racism, Migration and Islamophobia in Europe. Pluto Press, 2009.

[4]Arnichand, Jean-François: Réfugiés. L’humanité qui nous est commune. PCF, 2015.09.14. Online: http://13.pcf.fr/74520;  A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) és az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága  (UNHCR) kooperációjában született meg az a tanári kézikönyvként funkcionáló munka, amelyben a migrációs folyamatokban résztvevők, így többek között a menekültek történetét, kilátásait és lehetőségeit világítják meg pedagógiai célzattal, amely által a fiatalokat kívánja megóvni a xenofóbia/xenorasszizmus befolyásától, és alapvető emberi értékek irányába kíván utat mutatni.: Manuale dell'insegnante “Non solo numeri” – Un kit educativo su immigrazione e asilo politico in Europa. Brussels, UNHCR, 11-37. Szíria vészterhes állapotáról szóló beszámoló, amely elsősorban a szír középrétegre reflektál Damaszkusz ’lassú halálának’ tükrében.: Cambanis, Thanassis: The Slow Death of Damascus. Foreign Policy, 2015.10.15. Online: http://foreignpolicy.com/2015/10/15/the-slow-death-of-damascus/

[5] Lásd többek között Szlovákia diszkriminatív migrációs politikáját, miközben az Európai Bizottság mindenféle diszkriminációt megtiltott a tagállamai migrációs politikájának vonatkozásában. A szlovák Belügyminisztérium szóvivője, Ivan Netik antagonisztikus és nyílt iszlamofób argumentációja szerint, amelyben saját állításának mond ellent.: „Mi valóban szeretnénk segíteni Európának, hogy megtudja oldani a migránsproblémát, ugyanakkor mi egy tranzitország vagyunk, és azok a menekültek akik ide jönnek, nem itt szeretnének letelepedni. Mintegy 800 muszlim menekültet eltudnánk látni, de az országunkban nincsenek mecsetek. Hogyan tudnának így integrálódni a muszlimok?" Lásd tovább: Словакия отказывает в убежище беженцам-мусульманам. Ислам для всех! 2015.08.21. Online: http://islam.com.ua/news/19796-2015-08-21-18-58-44

[6] Папа Римский призвал католические приходы принять по одной семье беженцев. Islam.ina.ua. 2015.09.07. Online: http://islam.in.ua/ru/novosti-v-mire/papa-rimskiy-prizval-katolicheskie-prihody-prinyat-po-odnoy-seme-bezhencev

[7] Martin-Genier, Patrick,. Huffinton Post, 2015.08.31.

[8] Shadid, Anthony: In  Baghdad Ruins, Remains of a Cultural Bridge. New York Times, 2010.05.21. Online: http://www.nytimes.com/2010/05/22/world/middleeast/22house.html

[9]Shadid, New York Times, 2010.05.21. Online: http://www.nytimes.com/2010/05/22/world/middleeast/22house.html; Beck, Ulrich – Grande, Edgar: Cosmopolitan Europe. Polity 1. Edition, 2007.

[10] Fisher, Max  – Taub,  Amanda: The refugee crisis: 9 questions you were too embarrassed to ask. VOX, 2015.09.09. Online: http://www.vox.com/2015/9/9/9290985/refugee-crisis-europe-syrian

[11]Qahaba, Ahmad: One novel's prophecy of the Middle East refugee crisis. Your Middle East, 2015.10.05. Online: http://www.yourmiddleeast.com/culture/one-novels-prophecy-of-the-middle-east-refugee-crisis_35468

[12] Jones, The Guardian, 2015.08.28. ; Crise des réfugiés : à la recherche d’un peu d’humanité.OxFam, 2015. Online: http://www.oxfamsol.be/fr/crise-des-refugies-la-recherche-dun-peu-dhumanite

[13] Martin-Genier, Patrick,. Huffinton Post, 2015.08.31.

[14] Fisher – Taub, VOX, 2015.09.09.; Crise migratoire : où sont nos valeurs ?SE-Unsa, 2015.09.04. Online: http://www.se-unsa.org/spip.php?page=article-imprim&id_article=8226&printver=1

Ajánló