info@keletfenyei.hu
+36 70 312-4617
Kapcsolat
klimaprofik.hu

Dzsihád (ǧihād). I. rész. Általános bevezetés.

Inadekvát toposzként tekinthető a dzsihád, mint ’szent háború’ fordítás és interpretáció, amely évszázadok óta permanensen él a köztudatban, helytelenül.[1] A dzsihád fordítása, küzdelmet (struggle) vagy törekedést (striving) jelent, és nem háborút, avagy harcot, sőt az iszlám terminológiájában, még konnotáció szintjén sem lehet azonosságot keresni a dzsihádnak, mint háború interpretálásnak. 

 

KeletfényeiAz a küzdelem, amely Isten útján (In the way of God) kell, hogy haladjon, és nem az egyéni érdekek dominanciája szerint, az egyik leginkább félreinterpretált fordítás, azok által is, akik, az Isten útján való küzdelmet, az erőszak alkalmazásának legitimálására alkalmazzák, mint hivatkozási formulát. (lásd: Dāʻish, az Al-Qāʿidah, a tálibok, avagy a Boko Haram stb.) A dzsihád esszenciája, a materiális (ön)érdekeken való felülemelkedés elérése, amelyet nem fertőz az egyéni vágyak destruktív hatalomszerzési céltételezése. Maudūdī igen találóan úgy fogalmazta meg, hogy „nem az a cél, hogy Caesar-t megbuktatva, és új Caesar legyen létrehozva.” A dzsihád valója is erre reflektál, amelyben, az Isten útján való küzdelem, sosem lehet egyéni vágyak által motivált és determinált.  Viszont, hogyha mégis előtérbe kerülnek a vágyak által meghatározott célok, az esetben az Istentől való eltávolodás, és azzal korrelálva, az emberi zsarnokság exponenciális térnyerése indukálódik és eszkalálódik. Ezáltal pedig, generálódhat a terror alkalmazását adekvátnak interpretáló ideológiák térnyerése, amelyek ellen, tulajdonképpen, a dzsihád is akkurátus jelleggel lép fel.[2]


KeletfényeiAz iszlám dzsihád terminológia kétféle megközelítést különít el, a ’(leg)nagy(obb) küzdelmet’ és a ’kis küzdelmet’.[3] Az előbbi, az ember lelkének materiális, vágyak által hajtott erejével szembeni, permanens küzdelmet írja le, míg az utóbbiban engedélyezett a fegyverfogás, de csak és kizárólagos jelleggel defenzív értelemben, és számos megkötéssel karöltve, hogyha fenyegetés generálódna az ember élete, vagyona/tulajdona, becsületének fenntartásában. Továbbá, a védekezést szolgáló dzsihád deklarálását nem teheti meg egy egyén, hanem az adott, regnáló iszlám kormányzatnak van egyedüli jogosultsága erre, amelyet az iszlám közösség, az ummah választott meg, konzultáció által. Az esetben, hogyha nem abszolválódnak a dzsihád deklarálását megelőző és vonatkozó, vallástudományi illetve jogi formulák, akkor fitna indukálódik, amely szétesést és romlást generál. Ugyanakkor, számos szélsőséges csoportosulás, ahogy az „ISIS” is, a dzsihádra hivatkoznak az ideológiájuk pilléreként, amely ezáltal, nem hogy csak egy súlyos torzításnak a köztudatban való elplántálását váltja ki, hanem a nyugati percepcióban kikristályosodó negatív interpretációt is táplálják, amely végső soron, az iszlámot érintő pejoratív és destruktív kép kialakulásának erősödéséhez vezet. Ezek a körülmények pedig, az alapvető okai annak, hogy a globális értelemben vett muszlim közösség, az olyan szélsőséges entitásokat, mint az „ISIS” is, mereven elutasítja.[4]

 

 

[1]  A muszlim politikafilozófus, és tudós, Maudūdī azt is megvilágítja, hogy a dzsihádnak, a destruktívan erősödő félreinterpretálása már odavezetett, hogy a terminológiát, a „vallás megszállott követésévé” transzformálódott, amely percepció hiteltelen és inadekvát. MAUDŪDĪ, Abū al-Aʻlā: Jihād in Islām. Beirut, The Holy Koran Publishing House, 2006. 1-28.

[2] UL-QĀDRĪ, Muḥammad Ṭāhir: Islamic Concept of Jihad.  A Conceptual Clarification on concept of Jihad. Nov., 2001. Online: https://www.abc.se/home/m9783/ir/d/icj_e.pdf

[3] COOK, David: Understanding Jihad. London, University of California Press, 2005. 32-49.; ZOLONDEK, Leon: Book XX of Al-Ghazālī's Iḥyā' 'Ulūm al-Dīn. Leiden, E. J. Brill, 1963. Al-Ghazālī munkái közül kiemelkedik az Iḥyā' 'Ulūm al-Dīn (’A vallástudomány ébredése’) című műve, amelynek a záró fejezetei (3-4.), részleteiben foglalkozik a lélek belső küzdelmeinek relevanciájával, amely küzdelemben, az embernek felül kell kerekednie a saját alantasságán (al-jihād al-akbar), hogy azáltal elnyerhesse azokat az erényeket, amelyek a lelki tisztaságot táplálják. Al-Ghazālī leírásában, és argumentálásában, az emberi ’szív halála’ akkor következik be, amikor a materiális vágyak felülkerekednek az énben.

[4]  Érdemes megemlíteni, az MPV (Muslims for Progressive Values) szervezetet. Amely kezdeményezés, egy progresszív irányt magáénak való mozgalomként indult, 9/11-et követően, mára pedig, már nemzetközi lefedettségben jelen van. Fő célkitűzéseik között szerepel, a szabadság mindenkori, egyetemes joga, a nemi egyenjogúság, a szólás és vallásszabadság az iszlám jog keretein belül. Ráadásul, nemrégiben az ENSZ-en belüli konzultatív státuszt is elnyerte a szervezet.  Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az általuk közölt, autentikus muszlim hang hivatalos formában is meghallgatásra talált, amely egyben azt is magában hordozza, hogy a szervezetük, az ENSZ különféle, nemzetközi intézményeiben képviseltetheti magát. Ezáltal szorgalmazva azt a határozat javaslatot is, miszerint „mindenféle kulturális, avagy vallási meggyőződés nélkül, egyöntetűen fenn kell tartani az egyéni emberi jogokat” amely alapvető prioritásként szolgál az ENSZ 2015. évi Fejlesztési Célok programtervezetében is. (2015 Millennial Development Goals): ZONNEVELD, Ani: Fighting for the Soul of Islam. Huffington Post, 2014.10.29. Online: http://www.huffingtonpost.com/ani-zonneveld/fighting-for-the-soul-of-islam_b_6056024.html Zonneveld argumentálásában kifejti, hogy az „ISIS” és az Al-Kaida tettei szennyezetté változtatták az iszlámról alkotott képet, és ezáltal korrumpálták az iszlám lényegét, így felismerhetetlenné transzformálódott (a vallás) attól az eredettől, amelyet a maga valójában jelent az iszlám. Majd felteszi az egyik legszignifikánsabb horderejű kérdést, amely a materializálódott emberhez szól: Hová lett, azaz igazi tűz, amely fényként világítja be a lelket?  Utalva a Qurʼān szavaira: „Ó ti emberek! Férfiból és nőből teremtettünk benneteket. Népekké és törzsekké tettünk benneteket, hogy megismerjétek egymást. Allahnál a legnemesebb közületek az, aki a legistenfélőbb köztetek.” (49:13)

 

 

 

 

 

Ajánló