info@keletfenyei.hu
+36 70 312-4617
Kapcsolat
klimaprofik.hu

Terrorból a bizonytalanságba: Fallūjah - Iraki civilek sorsa a háborúban

Az iraki hadsereg 2016. június 27-ei hivatalos közlésében nyilatkozta, hogy felszabadították Fallūjah városát a Dāʻish („ISIS”) megszállásától. Ugyanakkor a kétségtelenül szignifikáns esemény mellett, egyszerűen eltörpültek azok a beszámolók és a vonatkozó nemzetközi figyelem is, amelyek azokról a civilekről szólnának (vagy azokra reflektálnának), akik a szélsőségesek uralma alatt és a harcok elől menekülvén a szenvedéssel telített bizonytalanság érzésével kellett szembenézniük. Jelen írás ezt a hiányt igyekszik bepótolni, így megvilágítva a harcok elől menekülő civilek mindennapjainak sanyarúságát és a menekülés következményeinek súlyos kérdőjelekkel terhelt jellegét.

 

A nevezett város felszabadítását irányzó hadműveletek megindulásával – az ENSZ becslése szerint – megközelítőleg 85 ezer civilnek[1] kellett elhagynia Fallūjah városát, hogy valamely környező menekülttáborba tudjon eljutni, viszont a táborokban igen hamar bebizonyosodott, hogy elementáris  tényezők vonatkozásában – így vízben, élelemben – jóvalta kevesebb van vagy egyszerűen teljes hiány mondható el, amely a vérontások elől menekülök minimális ellátását is akadályozza.[2] Ezen válságos körülményekre számos nemzetközi humanitárius szervezet is igyekezett felhívni a figyelmet, hiszen ne feledjük, hogy a sivatagi klíma okán az elégséges védelmet biztosító szálláshelyek hiánya is külön nagy terhetek ró az állapotos nőkre, idősekre, gyermekekre vagy éppen a betegekre, s ráadásul súlyosbító tényezőként az orvosi ellátás hiányát is meg kell említeni.

Keletfényei

A Fallūjah városától 30 km-re fekvő al-ʻĀmiriyyah területén lévő táborba menekülni kényszerült Saleh a következőket nyilatkozta a Norwegian Refugee Council (NRC, Norvég Menekült Tanács) képviselőjének: „A családommal már ötödik napja vagyunk itt, nincs élelmünk és mindössze egy takarónk van, amin heten osztozunk. Csak a mai napon lett feltöltve a víztartály...miért történik mindez velünk? Az ENSZ-nek engedni kell, hogy segíteni tudjon rajtunk, és ide kell jönni, hogy látni lehessen azt, hogy milyen mértékben szenvedünk, hogy min vagyunk kénytelenek keresztül menni.[3] Az NRC közlése szerint, naponta 3 liter tiszta vízet próbálnak meg biztosítani a rászorulóknak, ugyanakkor ez a mennyiség jócskán elmarad a sürgősségi szabványok által előírt mennyiségektől. Pontosan ezért megalapozott a segélyszervezetek egészségügyi dolgozóinak az a félelme, hogy az óriási hőségben az elégtelen ivóvíz mennyisége miatt az emberek nem tiszta vízhez is megpróbálnak hozzájutni a kiszáradás elkerülése érdekében, így viszont a különféle víz útján terjedő betegségekkel is megfertőzhetik magukat. Nasr Muflahi az NRC iraki missziójának vezetője ekként nyilatkozott eme humanitárius krízisről: „Amit mi látunk, az nem más, mint az igen megkésett és alapvetően alulfinanszírozott reakciónak a súlyos következményei, amivel még jobban megnehezítjük azoknak a menekült civileknek a sorsát, akik az egyik rémálomból a másikba érkeznek. Napról napra romlik a helyzet, az emberek egyre inkább közel kerülnek a halálhoz a táborokban hogyha nem kapnak azonnali hatállyal alapvető támogatásokat. A város ugyan vissza lett szerezve, de a civileknek katasztrófikus helyzettel kell szembenézniük.[4] Az iraki humanitárius válsággal kapcsolatban hasonlóakat fogalmazott meg a Save the Children (Mentsük meg a gyermekeket!) alapítvány lokális vezetője is: „Legalább 3.5 millió iraki ember kényszerült vándorlásra negyedmillió szír menekülttel karöltve és a vonatkozó [humanitárius] szolgáltatások egyszerűen túlterheltek. A nemzetközi közösségnek tudomásul kell venni azt az egyre inkább kibontakozó tragédiát, ami Irakban megy végbe. Annak érdekében, hogy a folyamatok koordinálását kézben lehessen tartani, elengedhetetlen az anyagi támogatások biztosítása és azáltali támogatása az iraki hatóságoknak és a humanitárius szervezeteknek, mivel másként nem tudunk megküzdeni ezzel a krízishelyzettel. Ha nem tudjuk kezelni ezt a válságot, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy azok a fiatal gyermekek, akik a terror brutalitásától menekültek el az általuk biztonságosnak vélt területekre, csak éhséget és betegséget fognak találni.[5]

Keletfényei

Az UNHCR szóvivője elmondta, hogy az iraki humanitárius válság kezelése érdekében további táborokat állítanak fel, illetve egyeseket bővítenek ki al-ʻĀmiriyyah, al-Khālidīyah[6] és al-Ḥabbānīya  területein, de készleteik igencsak korlátozott keretek között mozognak. 2016. júniusának végére, megközelítőleg 85 ezer embernek kellett elmenekülnie Fallūjah városából a májusban megindult katonai hadműveletek következtében, válságos körülményeikre reflektálva a következőket nyilatkozta az UNHCR iraki képviselője, Bruno Geddo: „Az UNHCR és a partnerszervezetei egyfolytában azon dolgoznak, hogy támogatásukkal enyhíteni tudják a városból történő menekülést...számos esetben 2 vagy 3 család kényszerül arra, hogy egy-egy sátorban aludjon, ezért sajnálatosan nem elégségesek a férőhelyek így az újonnan érkezetteknek elsősorban a földön jut csak hely mindenféle higiéniás felszerelés hiányában.[7]

Keletfényei

A háborús pusztítás és a vérontás (gondoljunk itt a Dāʻish által alkalmazott rendszeres kivégzésekre[8] és kínzásokra) következtében gyakorlatilag szellemvárossá[9] vált Fallūjah rekonstrukciója igen jelentős invesztációkat és hosszú időt fog igénybe venni, ráadásul biztonságpolitikailag kifejezetten releváns, hogy az újraépítés során el lehessen vágni a szélsőségeseket attól, hogy a városba vissza tudjanak szivárogni. Ráadásul, Fallūjah stratégiai fekvése külön szignifikáns, mivel Baġdād elővárosa is. A terület újjáépítésének vonatkozásában az Iraki Migrációs Minisztérium (Ministry of Migration and Displaced) megközelítőleg 10 milliárd dinárt (kb. 8 millió dollárt) különített el annak érdekében, hogy a pusztítás sújtotta al-’Anbār kormányzóság vénájába vért tudjon pumpálni. A nevezett minisztérim vezetője pedig a következőket említette: „Egyelőre még nem sikerült a kormánynak visszahoznia az életet a városba, mivel az első lépés, hogy az alapvető szolgáltatásokat biztosítsa, így a víz és az elektromosság ellátását. Minden minisztérium igykeszik újraindítani a lokális kirendeltségét, hiszen ez a legnagyobb város Irakban, ami [eddig] fel lett szabadítva, de a civilek még mindig nem tudnak visszatérni az otthonaikba.”[10]

Keletfényei

A város működőképessé tételének másik jelentős akadálya, nehézsége társadalmi vonatkozású, pontosabban megfogalmazva, a város lakossága és a felszabadító erők szektariánus differenciájának politikai alapokra épülő súlyos oppozíciója figyelhető meg, amely egyes esetekben kegyetlen erőszakban is testet ölt. Mind a Human Rights Watch mind az ENSZ vizsgálatokat indított annak érdekében, hogy tényleges válaszokat kapjanak a Fallūjah környékén feltételezhető erőszakos visszaélésekkel kapcsolatban, amelyeket elsősorban a shīʿita milíciák követhettek el a szunnīta lakossággal szemben a város visszavételét követően.[11] Az emberi jogokért küzdő szervezet közel-keleti kirendeltségének helyettes vezetője, Joe Stork a vizsgálatokkal kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy „komoly nyomozásokat és büntetőeljárásokat kell lefolytatnunk annak érdekében, hogy az áldozatok és családtagjaik számára igazságot tudjunk szolgáltatni, továbbá képesek legyünk arra, hogy mindenféle atrocitást meg tudjunk akadályozni, amiket a kormányerők követhetnének el [a civil lakossággal szemben].”[12] Storck előrelátó fogalmazása nem véletlen, mivel al-Mawṣil (Moszul) ostromára utalt: „,hogyha nem tudjuk a fegyvereseket és a parancsnokokat megfékezni a civilekkel szembeni erőszak elkövetésében, akkor ez igen komoly fenyegetéssel bír a küszöbön álló ostromra nézve.[13]

Releváns azt is  megvilágítanunk, hogy minek tudható be az, hogy a shīʿita fegyveresek számos esetben brutálisan lépnek fel a szunnīta lakossággal szemben. Terjedelmi lehetőségeink okán csak egy rövid átfogó vázat tudunk adni a probléma megértéséhez, amely Nūrī al-Mālikī volt iraki miniszterelnök 2 cikluson keresztüli hatalmához vezet vissza. Al-Mālikī az amerikai egységek (felelőtlen módon történő) kivonását követően kerülhetett hatalomra, és uralkodása során csak és kizárólag a shīʿita közösségre támaszkodott, kormányának az összetételében sem az volt a szignifikáns faktor, hogy az adott illető mennyire kompetens szakmailag, hanem, hogy elkötelezett legyen az uralom felé, így az apparátuson jelentős mértékben korrumpálódott, ahogy maga a hadsereg vezetése is. Al-Mālikī szisztematikusan háttérbe szorította s nyomta el az ország szunnīta közösségét, így amikor a Dāʻish kezdeti iraki ága formálodott, amely határozottan fellépett a shīʿita  dominanciájú Nūrī al-Mālikī kormánya ellen, akkor számos szunnīta klán úgy értelmezte ezt a folyamatot, hogy az őket kérdés nélkül elnyomó rezsimmel szembe most tudnak fellépni, ahogy ezt már a 2015-ös OTDK tanulmányomban is részletesen vizsgáltam, tehát a szunnīta „lakosság egy bizonyos része, nem azért csatlakozott, mert szélsőséges lett volna, hanem mert ebben az „új hullámban vélte felfedezni, azt az árt, amely elmossa,” az őt, évek óta erőszakosan elnyomó al-Mālikī uralmát.[14] Ez azt jelenti, hogy az akkori Dāʻish elődre, mint a „kisebbik rosszra” tekintett a szunnīta lakosság, s ezért is fordulhatott elő egyes klánok esetében, hogy a később „ISIS” néven ismertté vált terroristákkal kooperálhattak.[15] Pontosan ezt a percepciót írja le az egyik 2 éve menekülni kényszerült iraki civil is: „Amikor az ISIS először megjelent a városban, alig ismertük őket és akkor még nem tűntek veszélyeseknek a lakosságra nézve. Akkora már nagyon demoralizálttá lett a lakosság a folyamatos konfliktusoktól és a központi kormányzattal szemben igen nagy volt a bizalmatlanság, ráadásul a szélsőségesek egyelőre még nem mutatták meg valós énüket. Úgy véltük, hogy annál már nem lehet rosszabb, amin odáig is át kellett mennünk.[16] Ezen történelmi események és a háborús körülmények közepette felfokozott propaganda hadjáratok következtetében pedig megérthetővé válik az is, hogy a shīʿita milíciák miért tekintenek számos esetben igen egyoldalúan és általánosítva úgy a szunnīta lakosságra, hogy ők a terroristák kiszolgálói és azokkal való – vélt vagy valós – együttműködésük okán brutális kegyetlenséggel lépnek fel ellenük, így Fallūjah esetében is.[17] Ezen kontextusok ismeretében újra le kell szögeznünk – már csak azért is, mert számos média és zsurnalisztikai színter is előszeretettel torzítja a meghatározásokat az iszlám két fő vallási felekezete közötti kapcsolat vonatkozásában – amit Irak esetében is tapasztalhatunk a shīʿita és  a szunnīta felek közötti oppozícióban, az nem vallási alapon determinált, hanem politikai erők által generált mesterséges ellentét.[18]Keletfényei

Fallūjah visszafoglalása kétségtelenül szignifikáns állomása a Dāʻish elleni háborúnak, ámbár közel sem jelenti annak a végét: „Nem beszélhetünk fordulópontról, ez is csak egy csata volt a sok közül a szélsőségesek felszámolása során. Az a tény, hogy a város vissza lett foglalva még nem jelenti azt, hogy már a következő napon elvesztették a háborút a szélsőségesek.[19] Fogalmazta meg Omar Lamrani a Stratfor katonai elemzője.[20] Tehát továbbra is hosszú és nehéz küzdelmek prognosztizálhatóak a szélsőségesekkel szembeni katonai és pszichológiai frontokon egyaránt, a háborúk által pulzáló erőszak következtében pedig millióknak kell permanensen megtapasztalniuk a félelem, a szenvedés és a bizonytalanság velőig ható iszonytató érzését.

 

[1] Yacoub, Sameer Nouri: Uneasy path ahead for Falluja’s Sunnis. The Arab Weekly, 2016.07.17. Online: http://www.thearabweekly.com/?id=5760

[2] Dearden, Lizzie: Isis in Iraq: Families fleeing fighting in Fallujah finding new 'nightmare' without water and shelter in overcrowded camps. Indepent, 2016.06.21. Online: http://www.independent.co.uk/news/world/middle-east/isis-in-iraq-families-fleeing-fighting-in-fallujah-finding-new-nightmare-without-water-and-shelter-a7093416.html

[3] Dearden: Indepent, 2016.06.21.

[4] Dearden: Indepent, 2016.06.21.

[5] Dearden: Indepent, 2016.06.21.

[6] A Fallūjah külterületén fekvő al-Khālidīyah táborban uralkodó körülményekről lásd a Vörös Kereszt (International Comittee of the Red Cross) regionális vezetője által közreadott helyszíni nyilatkozatot: Mardini, Robert: Iraq: Harsh conditions for thousands fleeing violence. ICRC, 2016.08.02. Online: https://www.icrc.org/en/document/iraq-displaced-city-of-fallujah-thousands-fleeing-violence; Mardini érzékletesen fogalmazta meg a menekült családok szenvedéseit: „Roppant mód nehéz még csak elképzelni is azt, amiken keresztül kellett menniük ezeknek a családoknak.” Az idézet forrása u.a.

[7] Dearden: Indepent, 2016.06.21.

[8] A város visszafoglalását követően egyre több tömegsírról van tudomásunk, amelyekben a Dāʻish által kivégzett civilek találhatóak meg. Iraqi News: Mass grave containing 25 skeletal remains found in Fallujah. Iraqi News, 2016.07.27. Online: http://www.iraqinews.com/iraq-war/mass-grave-containing-25-skeletal-remains-found-in-fallujah/

[9] A Dāʻish erőinek kiűzését jelentő harcok utolsó fázisát a helyszínen végig követő és dokumentáló Bryan Denton részletes és igen érzékeletes beszámolója a város kiüresedését, és annak a teljes harctérré való transzformálódását is bemutatja. Lásd: Denton, Bryan: At the Front in a Scarred Falluja. The New York Times, 2016.07.30. Online: http://mobile.nytimes.com/2016/07/31/world/middleeast/at-the-front-in-a-scarred-falluja.html?smid=tw-nytimesworld&smtyp=cur&referer=&_r=0

[10] Rûdaw: Fallujah: beyond shambles after ISIS is ridden out. Rûdaw Media Network, 2016.08.03. Online: http://rudaw.net/english/middleeast/iraq/03082016

[11] Rûdaw: Int'l rights groups warn failure to investigate Fallujah abuses will impact Mosul. Rûdaw Media Network, 2016.07.08. Online: http://rudaw.net/english/middleeast/iraq/080720162; Denton: The New York Times, 2016.07.30.

[12] Rûdaw: Rûdaw Media Network, 2016.07.08.

[13] Rûdaw: Rûdaw Media Network, 2016.07.08.

[14] Fodor, István: Az „ISIS” felemelkedése: A takfīrizmus erejének multidiszciplináris vizsgálata. OTDK kézirat, Szeged, 2015. Online: Kattintson ide!; Ugyanakkor, azt is meg kell említeni, hogy az amerikai külpolitika a 2003-as hadjárattól kezdve, hasonlóképpen destruktív hatást eredményezett, amelyet al-Mālikī politikai inkompetenciája csak felerősített. Magnan, Pierre: Irak-Syrie: le mythe du califat pour faire tomber les frontières. Géopolis, 2014.06.20. Online: http://geopolis.francetvinfo.fr/irak-syrie-le-mythe-du-califat-pour-faire-tomber-les-frontieres-37603

[15] Il Post: L’ISIS sta cambiando tattica in Iraq. Il Post, 2016.08.01. Online: http://www.ilpost.it/2016/08/01/isis-cambiando-tattica-in-iraq/

[16] Wilson, Erik: After Fallujah: Stitching a New Life Together. Preemptive Love, 2016.08.01. Online: http://www.preemptivelove.org/fallujah_stitching_a_new_life_after_isis

[17] Yacoub: The Arab Weekly, 2016.07.17.

[18] Zack Beauchamp helyesen rámutatott arra, hogy a jelenlegi shīʿita - szunnīta konfrontálódás, az nem egy permanens, múltból táplálkozó oppozíció maradványa, hanem az utóbbi évek, Irakkal kapcsolatos stratégiai fiaskók eredménye, amelynek belső faktora Nūrī al-Mālikī, külső komponense pedig az amerikai hadjárat. volt. Beauchamp, Zack: The real roots of Iraq’s Sunni-Shia conflict. Vox, 2014.06.20. Online: http://www.vox.com/2014/6/20/5827046/who-are-sunnis-who-are-shias

[19] Belmaker, Genevieve: L’Isis accusa il colpo dopo la disfatta di Fallujah. Epoch Times, 2016.07.17. Online: http://epochtimes.it/n2/news/lisis-accusa-il-colpo-dopo-la-disfatta-di-fallujah-3836.html

[20] Rövid szakmai bemutató a Stratfor hivatalos felületén: https://www.stratfor.com/content/omar-lamrani (Letöltés: 2016.08.18.)

Ajánló