info@keletfenyei.hu
+36 70 312-4617
Kapcsolat
klimaprofik.hu

A fanatizmus tudatlansága - Utópiák bűvöletében - 2. rész

A Dāʻish kegyetlen és deviáns ideológiájának egyik markáns pillére a kalifátusi (khilāfa) rendszer visszaállítási kísérlete. Ennek az utópiának semmiféle vallásjogi és reálpolitikai alapja nincs.[1] A 2014. szeptemberében több mint 120 muszlim tudós által szerkesztett és a szélsőségeseknek címzett Nyílt Levél rezüméjének 5. pontja expressis verbis kimondja, hogy az iszlámban tilos a mai idők körülményeit negligálni bármilyen vallásjogi döntés meghozatalára is kerüljön sor.[2] Nyilvánvaló, hogy az iszlám hajnalán – tehát a VII. századi Arábia földjén – uralkodó körülményeket, semmilyen megközelítés szerint sem lehet a XXI. század posztmodern világába átültetni, miként azt a szélsőségesek propagálják.   

A Dāʻish önkényes alapon és illegitim módon deklarálta mind a személyi vezetőt (tehát a kalifát), mind az általa irányított illuzórikus kalifátust.[3] A kalifa (khalīfah) tisztségéről, legitim uralkodói hatalmának tartópilléreiről szóló elveknek a Dāʻish eljárása teljességgel ellentmond. A korai iszlám történetében, az al-Khulafāʾu ar-Rāshidūn (الخلفاء الراشدون‎) azaz a ’helyes úton vezérelt’ kalifák érája alatt is többféle választási-kinevezési eljárás során került az ummah élére az adott kalifa, de állandó és egyben megkerülhetetlen tényezőként ugyanúgy megjelent a teljes muszlim közösség (hallgatólagos) beleegyezése a kinevezésekbe. A harmadik kalifa, ‘Umar mondta a következőt: „Bárkiről is légyen szó, hogyha a muszlimok megkérdezése nélkül fogad hűségesküt egy embernek, azzal csak bukásba sodorja önmagát…”[4] Ibn Taymiyyah leírásából tudjuk, hogy egy legitim uralkodónak (khalīfahnak) elengedhetetlen attribútuma, hogy a muszlim közösség előtt ismert (s tisztelt) legyen a személye, és kompetens politikai képességekkel kell rendelkeznie, hogy az irányítása alá tartozó emberek szükségleteit biztosítani tudja az iszlám jogának értelmében.[5] Ehhez képest, hogy egy pár tízezer fős létszámmal rendelkező szélsőséges csoport milyen deklarációt ad ki a közösségszervezés vonatkozásában irrelevánsnak tekinthető, s azt semmilyen szín alatt sem lehet a világ több mint 1.6 milliárd muszlimának a véleményével azonosítani.[6]

 

Keletfényei

AZ ISZLÁMRA HIVATKOZÁS TUDATLANSÁGA

Az iszlámra hivatkozás, miszerint az egyén az iszlámot követi, nemtől függetlenül a tettekben nyer megerősítést, vagy éppen kioltást. Amennyiben az úgynevezett „autentikus” (globális, a muszlim tudósok által elfogadott) iszlám előírásait s útmutatásait vesszük górcső alá, akkor a Qurʼān mellett többek között Mohamed és a Ṣaḥāba (الصحابة), azaz a próféta kompániájának tetteit és példabeszédeit kell megvizsgálni, mint iránymutató sarokpontokat a muszlimok számára. Bármilyen tett elkövetése során hivatkozhat az egyén az iszlámra, de hogyha azok a tettek szembe mennek az alapvető tanításokkal és útmutatásokkal, akkor a hivatkozás nem több üres szavaknál, s gyakorlatban az iszlámmal való tényleges szembehelyezkedésként, szakításként írhatóak le. Napjainkban különösképpen meghatározó ezeknek az alapvető standardoknak az ismerete és ismertetése, mivel a közvélekedés a kellő ismeretek hiányában könnyedén tévképzeteket alakíthat ki az iszlámról és a muszlimokról.   

KeletfényeiA Dāʻish ideologikus propagandájában csak az általuk szükségesnek vélt erőszak és vérontás szerepel, s mindezt úgy kívánják prezentálni, hogy az iszlám nevében hajtják végre tetteiket, amivel pedig ténylegesen szembehelyezkednek. 2015. május 14-én az „ISIS” propaganda lapjában Abū Bakr al-Baġdādī egyik nyilatkozatában a következőket mondta: „Muszlimok, az iszlám sosem volt a béke vallása. Az iszlám a háború vallása. A Prófétátok karddal küldetett le, mint a Teremtett Világ kegyelme.”[7] Majd így folytatta: „Muszlimok! Ne gondoljátok azt, hogy harcunk egyedül a mi ügyünk. Sokkalta inkább a muszlimok együttes harca. Minden muszlim számára akárhol is éljenek…a hit embereinek harca a hitetlenekkel szemben.[8] Ezen pár kijelentés által is láthatjuk, hogy a szélsőségesek miként forgatják ki – kvázi deszakralizálják – az eredeti tanításokat. Ehhez képest a kiemelkedő középkori tudós, Ibn Taymiyyah a muszlimok és a hitetlenek kapcsolatát illetően úgy fogalmazott, hogy csak és kizárólag akkor van lehetősége (jog általi felhatalmazása) a muszlimoknak hadat viselniük – tehát a kisebb jelentőségű ǧihādban részt venni – ha a hitetlenek részéről tényleges támadás érte őket, tehát ha védekezésre kényszerülnek.[9] Ugyanezt a gondolatmenetet olvashatjuk egy másik kiemelkedő középkori jogtudós-teológus, Ibn Qayyim tolmácsolásában is: „A harc kötelessége csak a támadásra lehet válasz, s nem magára a hitetlenségre. Ezért hát a nők, a gyermekek, az idősek, a gyengék, a vakok vagy a szerzetesek azok, akiknek ki kell maradniuk a harcokból. Csak azok ellen vívhatunk csatát, akik háborút indítottak ellenünk.”[10] A védekezés során megengedett fegyverviselés is egyértelmű korlátokkal van körülbástyázva, hogy a túlkapásoknak elejét lehessen venni: „Harcoljatok hát Allah Útján azok ellen, akik veletek harcba szálltak! Ám ne lépjétek át a megszabott határokat! Bizony Allah nem szereti a határokat áthágóakat.” (2:190)[11] Ennél a versnél is szükséges megemlíteni, hogy teljes mértékben csak történeti kontextusban értelmezhető, mivel azon időszakra reflektál, amikor a születő muszlim közösséget erőszak és üldöztetés alatt tartotta a mekkai (bálványimádó) Qurayš klán. A vers az agresszorok elleni védekezés[12] engedélyezéseként lett kinyilatkoztatva, egyértelmű határok megjelölésével, amiket az egyén nem léphet át!  A fegyverviselés védelmi jellegéből következik, hogy semmilyen körülmények közepette sem engedélyezett az erőszakos hittérítés, hiszen: „Nincs kényszer a vallásban!” (2:256) A szélsőséges vezető fent idézett szavai teljesen ellentmondanak tehát számos hagyomány által meghatározott, követendő utasításnak.  Ilyen például, hogy a hadakozás etikai dimenziói negligálhatatlanok, kerülni kell a civilekkel és a nem-fegyveres csoportokkal szembeni hadviselést. Ráadásul, az önjelölt tisztséget betöltő vezető semmit nem szólt az imádkozásról, a böjtölésről vagy a zarándoklat jelentőségéről. Semmiféle spirituális-lelki buzdítást nem hangoztatott, szisztematikusan kerülte a jó morálra és etikára való felhívást, a szülőkkel szembeni kedvesség, az ígéretek megtartását és a nyelv óvatosságára való utasítást.[13]

A szélsőségesek gyarló, vágyak által fűtött ideológiájuk során megfeledkeznek az alapvető kötelezettségekről: „Allah megparancsolja nektek az igazságosságot és a kegyes cselekvést és az adakozást a rokonokkal kapcsolatban. És eltilt a fertelmes dolgoktól,[14] a kifogásolttól,[15] az erőszaktól. Int benneteket, talán okultok.” (16:90) Az igazságosság egyetemes princípiumát minden hithű embernek kötelessége szem előtt tartani, amely ’parancsolat’ a Harvard Law School kari könyvtárának a bejáratánál is olvasható: „Ó, ti, akik hisztek! Legyetek szilárdan igazságosak, ha tanúkként álltok Allah előtt, még ha magatok ellen, vagy a szülők ellen, vagy gazdag ellen (tanúskodtok is), vagy gazdag, avagy szegény ellen. Allah inkább jogosult velük szemben. Ne kövessétek a vágyat, hogy általa letérjetek. Ha elferdítitek (a tanúságot), avagy elfordultok, úgy Allah tudással bír arról, amit ti tesztek.” (4:135)  

Láthatjuk, a hadakozásra vonatkozó etikai elvek sosem a „mi” és „ők” törésvonal mentén fogalmazódtak meg az autentikus iszlámban, sokkalta inkább a „helyes versus helytelen” szellemiség hatja át őket. Nyilvánvaló módon a szélsőségesek az előbbi megközelítést alkalmazzák, miszerint akik nem vetik alá magukat az ideológiai azonosulásnak, azokkal szemben megengedett a korlátlan gyilkolás, így „kiforgatják ők a szavakat a helyeikről…” Pontosan azt teszik, amit szigorúan tilt az iszlám.[16]

 DABIQ: EGY DEMAGÓG PROPAGANDA

KeletfényeiA szélsőségesek által szerkesztett, időszakos megjelenésű, több nyelven futó, cizellált kidolgozású propaganda folyóiratban számos képi illusztráció, eseményfelhívás és leírás szerepel, melynek célja a Dāʻish tevékenységének legitimálása.  A lapot az al-Ḥayāt Média Központ adja ki, egy – egy szám átlagban 50-60 oldalas. A szélsőségesek önmaguk tetteit győzedelmes harcokként heroizálják, a cikkek az erőszaknak és a vérontásnak romantikus pátoszt kölcsönöznek.[17] A folyóirat névválasztása természetesen tudatos, hiszen egyes (kétes reliabilitású) muszlim hagyományok a szíriai Aleppó tartományban fekvő Dābiq városát nevezik meg, mint az apokaliptikus küzdelmek egyik fő színterét, ahol az Ítélet Napján Róma (/keresztesek/hitetlenek) legyőzetik. A magazin igen naturalisztikus ábrázolásokkal és egyértelmű fenyegetésekkel operál, amelyek egyik alapvető céltételezése az is, hogy minél nagyobb, félelmetes válaszreakciókat tudjon indukálni a világban. Az Ausztráliai Nemzeti Egyetem kutatója, Haroro Ingram „baiting strategy” azaz „csali stratégiának” nevezte ezt a taktikát.[18] A magazin szerkesztőinek professzionalizmusát jelzi, hogy sosem tüntetik fel az egyéni szerzőket, így biztosítva a lebukás elkerülését és a lehetséges támadások kivédését. (Lásd az Al-Qāʿidah Inspire magazinjának egyes szerkesztőinek esetét, akiket dróntámadásokkal iktattak ki az amerikai erők, miután a tartózkodási helyszíneket azonosítani tudták). A Dabiq cikkeinek tematikája alapvetően kétféle: az egyikben a kortárs világunk kríziseit részletezi, míg az ahhoz szorosan kötődő másik irány lényege a terápia megmutatása. A szervezet, amely  „gyógyírt” (legalábbis a saját interpretációjában) kínál ezekre a krízisekre, az identitáskereső fiatalok toborzását viszonylag könnyedén és sikeresen el tudja érni.[19]   Az első szám lapjain olvasható a „kalifátus” deklarációja, és annak jelentése. Szimpatizánsok meggyőzése a csatlakozásra, lokális klánok támogatásának elnyerése, a pszeudo-kalifa számára tett hűségeskük értelmezése, győztes küzdelmek vízióinak leírása.[20] A második számban Noé történetének leegyszerűsített tanmesével üzeni a lap, hogy az olvasó vagy azonosul szervezettel, vagy annak ellensége lesz és pusztulásra ítéltetik az „özönvíz” által.[21] Ebben található a világ összes muszlimjához intézett felhívás az azonnali migrációra és csatlakozásra.[22] A szélsőséges folyóirat hektikus megjelenéseinek az alapvető oka az, hogy mindig egy kurrens esemény mentén építi fel az adott szám vonalvezetését, aminek a negyedik szám eklatáns példázata. Ebben a számban az USA által koordinált koalíció teljes megsemmisítésének leírását vizionálják, amelynek végén a Szent Péter tér[23] – amely az ellenség megsemmisítésének a szimbóluma – is a szélsőségesek irányítása alá kerül. A következő számban a különféle lokális expanziók kihirdetése olvasható, mint például Líbia, Jemen, Algéria, Sínai-félsziget, Arábia színterein, illetve már megjelenik a saját pénz veretésének a prezentációja is.[24] A hatodik szám külön figyelmet érdemel, hiszen ekkor adta utasításba a Dāʻish a támogatóinak, hogy globálisan szabad kezet kapnak bármilyen jellegű merénylet kivitelezését is akarják végrehajtani, tehát az anyaszervezettel nem kell egyeztetni. Itt érdemes citálni a tizedik számot is, amely egyféle exhortáció a tunéziai, kuwaiti és franciaországi merényletek elkövetőinek irányába.[25]

Konklúzióként megállapíthatjuk, hogy a Dāʻish és más hasonló iszlámra hivatkozó terrorista szervezetek kétségkívül a legnagyobb veszélyt jelentik az iszlámra, és a muszlimokra nézve (is).[26] Szélsőségesen elfogult nézeteiket alantas politikai céltételezéseik vezérlik, az iszlámot egyáltalán nem ismerik – ahhoz semmi közük sincs, erőszakosan lépnek fel mindenki ellen, aki megkérdőjelezi ideológiájukat.[27] Propagandájukban a vallás csak, mint eszköz jelenik meg, amit gátlástalanul felhasználnak szélsőséges nézeteik terjesztése érdekében, miként például a Közép-afrikai Köztársaságban brutális erőszakot alkalmazó, önmagát kereszténynek tituláló – de érdemben azt a földbe tipró – Anti Balaka[28] terroristái is teszik vagy például a rohingyai muszlimok ellen kegyetlenül fellépő, gyakorlatilag őket szisztematikusan irtó mianmari „buddhisták.”[29] Napjainkban a politikai ellenségképek szerveződésének fókuszában újra erőteljesebben jelenik meg a vallási dimenzió, egyre több áldozatot szed a vallási köntösbe bújtatott erőszak. Közös felelősségünk, hogy ezek a jelenségek és az ezekről szóló híradások ne szennyezhessék be a világvallások erkölcsi tanításait.

 

 

*A tanulmány első része: FODOR, István: A fanatizmus tudatlansága - az „ISIS” (Dāʻish) politikai gondolkodása - 1. rész. Keletfényei, 2016.06.15. Online: http://keletfenyei.hu/index.php/isis-d-ish/tanulmanyok/158-a-fanatizmus-tudatlansaga-az-isis-d-ish-politikai-gondolkodasa

Jelen tanulmány eredeti megjelenési helye: FODOR, István: A fanatizmus tudatlansága – Utópiák bűvöletében – 2. rész. Barankovics, 2016.06.27. Online: http://barankovics.hu/cikk/vallas-es-tarsadalom/a-fanatizmus-tudatlansaga-2-resz-utopiak-buvoleteben

 

[1] Fodor, 2015: 32-44 (de különösképpen 32-34).

[2]A teljes dokumentum az alábbi nyilvános linken érhető el: Online: http://lettertobaghdadi.com/index.php

[3]Walid, Dawud: Connecting The Dots: Karbala and ISIS. The Muslim Vibe, 2014.10.10. Online: https://themuslimvibe.com/muslim-current-affairs-news/connecting-dots-karbala-isis?utm_content=buffer5fa68&utm_medium=social&utm_source=facebook.com&utm_campaign=buffer; Fodor, 2015: 32-34.

[4] Ṣaḥīḥ al-Bukhārī, no 6830.

[5] Ibn Taymiyyah, Taqī al-Dīn: Minhāj al-Sunnah. Riyadh, 1986. 1:115.

[6] Fodor, 2015: 46.

[7]Az idézett forrása a szélsőségesek hivatalos propagandalapjának 9. számában található: Dabiq, Issue 9, 1436 Sha’ban, 52.

[8] Dabiq, Issue 9, 1436 Sha’ban, 54.

[9]Ibn Taymiyyah, Taqī al-Dīn: Kitāb al-nubuwwāt. Beirut, 1985, 140.

[10]Ibn Qayyim: Aḥkām Ahl al-Dhimmah. Dammam, 1997, 1:110. Továbbá a témában: Krawietz, Birgit – Tamer, Georges: Islamic Theology, Philosophy and Law Debating Ibn Taymiyya and Ibn Qayyim al-Jawziyya. Studien Zur Geschichte Und Kultur Des Islamischen Orients. N (Book 27) 2012, 247.

[11] A mindenkori körülmények között is betartandó határok áthághatatlanságáról való részletezésemet lásd itt: Fodor, 2015: 5, 43.

[12]Engedély adatok (a harcra a hitetlenek ellen) azoknak (a hívőknek), akiket megtámadtak, mivel ők jogtalanságot szenvedtek el. Allah bizony képes az ő megsegítésükre. Akiket igaztalanul űztek el a lakhelyeikről csupán azért, mivel azt mondták: ’A mi urunk Allah!’” (22:39-40.)

[13]Az ájtatosságról, a türelem gyakorlásáról lásd: „Légy hát türelmes azzal szemben, amit mondanak és az illő módon tartsd magad távol tőlük!” (73:10); „A jó cselekedet nem egyenlő a rosszal. Valami jobbal tartsd távol (a rosszat)!” (41:34) Továbbá: „A megbocsátást gyakorold” (7:199) vagy „Szólítsd fel az Urad útjára bölcsességgel és szép intéssel! És a legszebb módon vitázz velük!” (16:125)

[14] Törvénytelen nemi élet, engedetlenség a szülőkkel szemben, hazugság, társítás, hamis tanúskodás.

[15] Amit az iszlám tilt.

[16] Qurʼān, 5:13

[17] Robins-Early, Nick: 4 Things To Know About Dabiq, ISIS' Slick Propaganda Magazine. Huffington Post, 2016.02.10. Online: http://www.huffingtonpost.com/entry/isis-dabiq-magazine_us_56a7e6cfe4b04936c0e8938a

[18]Robins-Early: Huffington Post, 2016.02.10.

[19]Robins-Early: Huffington Post, 2016.02.10.

[20]Dabiq, Issue 1, 1435 Ramadan.

[21]Dabiq, Issue 2, 1435 Ramadan.

[22]Dabiq, Issue 3, 1435 Shawwāl.

[23]Dabiq, Issue 4, 1435 Dhul-Hijjah;  McCoy, Terrence: The apocalyptic magazine the Islamic State uses to recruit and radicalize foreigners.The Washington Post, 2014.09.16. Online: https://www.washingtonpost.com/news/morning-mix/wp/2014/09/16/the-apocalyptic-magazine-the-islamic-state-uses-to-recruit-and-radicalize-foreigners/

[24] Dabiq, Issue 5, 1435 Muharram.

[25] Dabiq, Issue 6, 1436 Rabi’ Al-Awwal; Dabiq, Issue 10, 1436 Ramadan

[26]Dawn: Ulema declare Daesh 'Khawarij'.Dawn, 2016.02.11. Online: http://www.dawn.com/news/1238738

[27]Mortimer, Caroline: 70,000 Indian Muslim clerics issue fatwa against Isis, the Taliban, al-Qaeda and other terror groups. Indepent, 2015.12.10. Online: http://www.independent.co.uk/news/world/asia/70000-indian-muslim-clerics-issue-fatwa-against-isis-the-taliban-al-qaida-and-other-terror-groups-a6768191.html; Kurzman Charles: Islamic Statements Against Terrorism. Kurzman. Online: http://kurzman.unc.edu/islamic-statements-against-terrorism/; ABNA: Sunni Imam: ISIS follows no religion. Abna, 2016.02.20. Online: http://en.abna24.com/service/iran/archive/2016/02/20/735844/story.html

[28]O'Connell, Kit: World Ignores Genocide In Central African Republic Because It’s Not ISIS & There’s No Oil. Mint Press News, 2015.04.23. Online: http://www.mintpressnews.com/the-forgotten-conflict-the-world-ignores-genocide-in-the-central-african-republic/204753/; Le Monde: Centrafrique: l'ONU appelle à agir pour éviter un génocide. Le Monde. 2014.01.16. Online: http://www.lemonde.fr/afrique/article/2014/01/16/regain-de-violence-a-bangui_4349118_3212.html

[29]Arefi, Armin: Pourquoi la Birmanie tue ses musulmans. Le Point, 2013.03.29. Online: http://www.lepoint.fr/monde/pourquoi-la-birmanie-tue-ses-musulmans-29-03-2013-1647348_24.php

Ajánló