info@keletfenyei.hu
+36 70 312-4617
Kapcsolat
klimaprofik.hu

A fanatizmus tudatlansága - az „ISIS” (Dāʻish) politikai gondolkodása - 1. rész

A világ muszlimai s nem-muszlimai fölötti uralmat célul kitűző, az iszlám teológiai s jogi elveit önkényesen és szélsőségesen átértelmező, önmagát „Iszlám Államnak” ("ISIS") nevező terrorszervezet sikerének titkát kutatva ritkán esik szó a szélsőségesek politikai gondolkodásának dimenziójáról, jobbára csak a szervezet professzionális PR kampányát és digitális kommunikációját szokás emlegetni. Pedig a terroristák elleni és a fiatalok radikalizálódását megakadályozó küzdelem egyik hadszíntere az ideológia, ahol egyértelműen kimutatható mely pontokon értelmezi önkényesen félre a Dāʻish az autentikus iszlámot.[1]

KeletfényeiEz a fajta küzdelem egyaránt kötelessége muszlimoknak és nem-muszlimoknak, ugyanis a terrorszervezet brutalitása az egész emberiség ellen irányul. Az Obama adminisztráció által „áttétes rákként terjedőnek” nevezett szélsőségesek elleni küzdelem nem merülhet ki a retorikai szólamokban, azaz a felszínes kezelés helyett, tényleges és sürgős beavatkozásra van szükség, amely gátat vethetne a Dāʻish terjedésének.[2] Áttekintésünkben[3] e szélsőséges ideológiát mutatjuk be kitérve a terroristák rigid szellemiségének történelmi előfutárára, az úgynevezett Khawārij mozgalomra, a szervezet szimbólumrendszerének egy-egy aspektusára, továbbá azokra az iszlám szent irataiból származó megfontolásokra, amelynek szellemében a muszlimok többsége elutasítja az Dāʻish szélsőséges interpretációját.    

A Khawārij mozgalom

Ahhoz, hogy a Dāʻish ideológiáját megértsük, szükséges, hogy annak a legkorábbi megjelenési formáját, kvázi szellemi előfutárát, a VII. századi Khawārij mozgalom ideológiáját vizsgálat alá vegyük. A Khawārij mozgalom véres időszaka a VII. században (655-661) a korai iszlám nagy válságát, az al-Fitna al-kubrā időszakát eredményezte.[4] A Khawārij mozgalom a negyedik khalīfah (kalifa), ʿAlī bin Abī Ṭālib (656-661) uralkodása idején mutatkozott meg kifejlett formájában. Ez volt az első deviáns szekta, amely letért az iszlám útjáról. Elnevezésük is erre utal: „azok, akik kivonulnak/kiválnak” az ummah-ból, azaz a muszlim közösségből. Az egykori szélsőséges mozgalom ugyanúgy a muszlim közösség egységének megbomlása és politikai viszálykodás körülményei között született, mint napjainkban a Dāʻish.  ʿAlī közösségéből való kiválásuk az iszlám korai történetében az ummah első szakadását – azaz a fitnah időszakát eredményezte, amit véres harcok kísértek.[5] Azt hirdették, hogy aki nem fogadja el a Khawārij iszlám értelmezését, bűnt követett el, az hitetlen (kāfir) lett, tehát az ellene való küzdelem (takfīr) jogos és megkerülhetetlen. Kíméletlenül küzdöttek mindenki ellen, akik nem voltak hajlandók alávetni magukat politikai célzattal született ideológiájuknak.  Al-Ṭabarī és Ibn Kathīr részletekbe menően tudósítanak a korai szélsőségesek által elkövetett erőszakos és terrorisztikus tevékenységekről, így például a 657-es (iraki) nahrawāni eseményekről, amikor az elfogott embereket hovatartozását tesztelték, s amennyiben a takfīristák úgy ítélték meg, hogy a válasz nem kielégítő számukra, lemészárolták a foglyokat. Nem véletlen, hogy a mozgalom Mohamedtől a „Pokol Tüzének kutyái” elnevezést kapta.[6] Az egyik legkorábbi, Mohamedre visszavezethető hagyomány a következőképp jellemezte a szélsőségeseket: „Ugyan recitálják a Qurʼān-t, de annak a szavai nem haladnak tovább a torkaiknál, s úgy térnek el attól [az iszlámtól] mint ahogy a nyíl a vad testén halad keresztül.”[7] Keletfényei

Ma többen –  így például Sayyed M. Syeed,  az Islamic Society of North America vezetője is –  úgy látják, hogy Mohamed már 1400 évvel ezelőtt figyelmeztette a muszlimokat arra, hogy be fog következni egy nagy erejű kataklizma, amely megmutatja, hogy a muszlim társadalom (az ummah) kész-e a reformokra, a megújulásra amikor eljön annak az ideje.[8]

Az „ISIS” propaganda

A radikalizálódott személyeknek felületes és korlátozott ismereteik vannak az iszlámról, amit önkényesen értelmezve távol sodródnak a vallás eredeti alapelveitől.  Az iszlám tudományos életben nincs követőjük, mégis vindikálják maguknak azt a jogot, hogy ők hozzanak létre egy „iszlám államot”/”iszlám rendszert”, miközben valójában az általuk alkalmazott politikai eszközökkel az iszlám alapvető tanításait rombolják szét.

A khawārij szellemiség 5 karakterisztikus jegye a következő:[9]

  1. Több mohamedi hagyomány hangsúlyozza az idős és tanult embereknek kimagasló szerepét a tudás és a spiritualizmus gyakorlásában és közvetítésében, s azt is, hogy ha ezek a megbecsült vének kikopnak a közösségből a fanatizmus tudatlansága veszi át a terepet, majd megjelennek a szélsőségek.[10] Eme leegyszerűsített, szélsőséges eszmék általában olyan fiatalok számára vonzóak, akik ugyan lelkesek, de dühvel és frusztrációval telítettek, amit csak súlyosbít, a tudatlanság, a mindenféle előretervezés, stratégia és a tapasztalat hiánya.[11]
  2. Arrogáns és önelégült módon hirdetik, hogy ők az iszlám igazi ismerői, míg valójában annak a bitorlói. Ideológiájuk fundamentuma, hogy az iszlámot a maga teljességében ismerik s gyakorolják. Értelmezésbeli tévedéseikre az iszlám tudósok már a korai időkben rámutattak. Christiane Amanpour francia újságíró több mint 10 hónapot töltött a szélsőségesek fogságában. Szabadulása után, 2015 elején interjút adott a CNN-nek, amiben többek között a következőket nyilatkozta: „Semmiféle valós párbeszéd nem folyt a [vallási] szövegekről – egyszerűen nem volt vallási kérdésekben értekezés. Csak politikai természetűek voltak. Semmi közük nincs a Koránhoz.”[12]
  3. A Qurʼān-t teljesen félreinterpretálják, annak az igazi tanításait nem teszik magukévá, ezáltal pedig képtelenek arra, hogy meg tudják különböztetni a jót a rossztól, illetve hogy reflektáljanak saját értelmezéseik hibáira. 
    Nézeteik extrémista jellegét nem érzékelik, fanatizmusuk erőteljes és bigott. A neves jogtudós teológus Ibn Hajar egykor ekként írta le a szélsőségesek szűklátókörűségét: „A khawārij mindazokat hitetlennek ítéli meg, akik szembe helyezkednek a nézeteikkel, így formálván jogot a vérontásra…Ez az eljárás a tudatlanság imádatának jele; azoké, akik szívét nem érte el a tudás fénye, s semmiféle kötelékkel nem rendelkeznek a tudáshoz.[13] Napjaink radikálisai is az erőszakos, takfīri ideológia jegyében ostromolják a globális muszlim közösséget, az ummah-t, miközben a megpróbáltatások a szenvedés útját, a fitnah állapotát gerjesztik. A szélsőségesek által alkalmazott leegyszerűsítésre – tehát a kontextus figyelmen kívül hagyására kiváló példa a 2:191-es Qurʾān vers. A rendszerint vissza-visszatérő kiragadott rész így szól: „Öljétek meg őket, ahol csak rájuk leltek…” Ez a vers azonban csak megfelelő szövegkörnyezetben és a történelmi kontextus ismeretében értelmezhető helyesen.[14] Egyrészt, a Qurʾān vonatkozásában (2:191-195-ig bezáróan), másrészt pedig történeti események tükrében, hiszen arra az időszakra reflektál, amikor a VII. században a bálványimádó mekkaiak erőszakkal üldözték a formálódó muszlim közösséget Madīnah (Medina) városában. Nem szabad továbbá elfeledni a folyatást sem, miszerint: „Ám, ha abbahagyják [tehát a muszlimokat ért támadásokat beszüntetik] , úgy Allah bizony Megbocsátó és Könyörületes.” (2:192) „…akkor ne legyen ellenségeskedés, kivéve a bűnösökkel szemben.” (2:193) „És ne taszítsátok saját kezetekkel magatokat a pusztulásba!” (2:195).[15]   

Számos kortárs szélsőséges úgy véli, hogy ők állnak a végítélet előtti apokaliptikus ütközet centrumában. A Dāʻish eszkatológikus ideológiájában az észak-szíriai város, Dābiq kiemelt jelentőséggel bír, mivel az egyik vitatott hagyomány úgy tartja, hogy a végidők ütközete ezen a területen lesz megvívva, ezért is nevezték el erről a városról a propaganda folyóiratukat.   Ez az apokaliptikus vízió meghatározó szereppel bír a toborzás sikerességében is. Demagóg propagandájuk szerint a végidők ütközetének megvívása után utópikus vágyak beteljesedését ígéri, hogy minél több embert tudjon saját szolgálatába állítani.Keletfényei

  1. Kiváló szónokok vannak közöttük, akik által nagy hatást tudnak gyakorolni az emberekre, de szavaik képmutató és erőszakosan torzító jellegét, az egyik, Abū Dāwūd által jegyzett ḥadīth is megvilágította: „Allah Könyvére hivatkoznak, de semmi közük sincs ahhoz.[16] Propagandájukat cizellált módon építették ki, ami által az erőteljesen leegyszerűsített politikai lózungjaikat megfogalmazzák: „Beszédeik ékesek s csábítóak, míg tetteik gonoszak.”[17] Professzionálisan szerkesztett közösségi médiát építenek ki, aminek következtében még hatásosabban tudják az embereket befolyásolni, különösképpen a fiatalabb korosztályokat.[18]
  2. A szélsőségesek az általuk hitetleneknek minősített muszlimokkal szemben – illegitim módon – fatwākat adtak ki, igazolva ezzel a vérontást. Ibn Taymiyyah a következőket mondta: „A Khawārij volt az első, aki bűnt elkövető hitetlennek deklarálta a muszlimokat. Bárkit hitetlennek minősítettek, aki szembehelyezkedett a nézeteikkel, így tették jogossá a vérontást és a vagyon elkobzását.[19] S ezen takfīri erőszak az, amely napjainkban az ummah-t leginkább mérgezi, s az extrémisták a vérontás eszközével a fitnah, azaz a romlás útját kövezik, amelytől határozottan óvva int a Qurʼān: „Ne terjesszetek romlást a földön!” (2:11) A szélsőséges, bigott ideológia hirdetőinek veszélyességére már Mohamed is felhívta a figyelmet. Az egyik hagyományban ezt olvashatjuk: „Attól az embertől féltelek igazán, aki recitálja a Qurʼān-t egészen addig, amíg egy bizonyos ragyogás meg nem jelenik az illetőn. Majd azt követően az iszlám támogatójává lesz, s Allah akaratának rendel alá mindent. Azt követően pedig, elválik tőle [az iszlámtól], maga mögött hagyja azt, s kardját a szomszédjaival szembe fordítja a bálványimádás [širk] vádjával. Majd megkérdeztem tőle: O Allah Küldötte, ki az akit a  širk vádjával lehet illetni; a vádlót vagy a vádlottat? A válasza pedig az volt: A vádlót.”[20]

 

*A tanulmány első részének vége. Az írás eredeti megjelenési helye: Fodor, István: A fanatizmus tudatlansága - az „ISIS” politikai gondolkodása - 1. rész. Barankovics, 2016.06.15. Online: http://barankovics.hu/cikk/vallas-es-tarsadalom/a-fanatizmus-tudatlansaga-az-isis-politikai-gondolkodasa-1-resz

A tanulmány második része: Fodor, István: A fanatizmus tudatlansága - Utópiák bűvöletében - 2. rész. Keletfényei, 2016.06.28. Online:  http://keletfenyei.hu/index.php/isis-d-ish/tanulmanyok/161-a-fanatizmus-tudatlansaga-utopiak-buvoleteben-2-resz

 

[1]Pontosan ezzel a célzattal született meg a Ḥaqīqāh folyóirat is. A Ḥaqīqāh (jelentése: igazság, realitás) elnevezésű - brit muszlim tudósok által szerkesztett - folyóirat, amelynek alapvető célja, hogy a tudomány hozzájárulásával, elérhetővé váljon a muszlim fiatalok oktatása az extrémista mozgalmak valós arculatáról, továbbá, hogy globális értelemben ismereteket közöljön az iszlámról, amely céltételezés érdekében a vonatkozó tudományterületek megvilágításai során prezentálják a realitásokat, és a valós tanításokat, értelmezéseket, illetve a szélsőségek mindennemű elutasítását is. Asim, Qari Muhammad: Not the Islam We Know. In: Ḥaqīqāh. Exposing the Truth. Issue 01. 2015. 18-32. Online: http://imamsonline.com/blog/wp-content/uploads/2015/03/Haqiqah-What-is-the-Truth-Behind-ISIS.pdf

[2]Az eredeti közlést lásd: „Le Président Obama a raison de comparer Daech à un cancer dont les métastases se répandent désormais dans nos pays. Mais la thérapie qu’il propose relève d’avantage de l’homéopathie que d’une chirurgie radicale ou d’une chimio agressive.” Idézi: Nezan, Kendal: Ne pas sous-estimer l’idéologie génocidaire de Daech. Le Monde, 2015.11.20. Online: http://www.lemonde.fr/idees/article/2015/11/20/ne-pas-sous-estimer-l-ideologie-genocidaire-de-daech_4814418_3232.html

[3] Az írás az ELTE Eötvös József Collegiuma által szervezett „Közel, s Távol”  VII. Orientalisztika Konferencián, 2016. március 3–5. között elhangzott előadás alapján készült.

[4] Ḥusain, Ṭāhā: Al-Fitna al-kubrā. Dār al-Maʿārif, 1968.

[5] Gaiser, Adam: The Kharijites and Contemporary Scholarship. Oxford Bibliographies, 2013.06.25. Online: http://www.oxfordbibliographies.com/view/document/obo-9780195390155/obo-9780195390155-0159.xml

[6]Sunan Ibn Mājah: Vol. 1, Book 1, Ḥadīth 173.

[7]Ṣaḥīḥ Muslim: Book 005, Number 2316. Feltételezhetően, a Banū Tamīm klánhoz tartozó Dhu’l-Khuwaysirah személyről szólhatott Mohamed, aki az első szakadárok (vezetői) között volt. Vö.: Ṣaḥīḥ al-Bukhārī: Book 61, Ḥadīth 117.

[8]Socolovsky, Jerome – Winston, Kimberly: How ISIS Is An Apocalyptic Cult, And What That Means. HuffingtonPost, 2015.11.23. Online: http://www.huffingtonpost.com/entry/islamic-state-apocalyptic_us_564e7d04e4b0d4093a5722aa

[9] Asim, Qari Muhammad: Not the Islam We Know. In: Ḥaqīqāh. Exposing the Truth. Issue 01. 2015. 18-32. Online: http://imamsonline.com/blog/wp-content/uploads/2015/03/Haqiqah-What-is-the-Truth-Behind-ISIS.pdf; A témában átfogóan lásd: Fodor, István: Az „ISIS” felemelkedése: A takfīrizmus erejének multidiszciplináris vizsgálata. OTDK kézirat, Szeged, 2015. 39-44. Online: Link

[10]Ṣaḥīḥ Ibn Ḥibbān, no. 559.; AJ Editor: 15 Characteristics of the Khawarij. Al Jumuah, 2015.10.06. Online: http://aljumuah.com/15-characteristics-of-the-khawarij-shaykh-abd-al-majid-al-arifi-translated-by-shaheera-vakani/

[11]Az utolsó napokban [a világban], ostoba gondolatokkal és ideákkal rendelkező fiatalok jelennek meg...” Kamel, Omar Abdullah: Kharijites of the Age. The Wolrd Association for al-Ahzar Graduates. Online: http://waag-azhar.org/en/makalat1.aspx?id=303

[12]Krever. Mick: ISIS captors cared little about religion, says former hostage. CNN, 2015.02.04. Online: http://edition.cnn.com/2015/02/03/intl_world/amanpour-didier-francois/index.html

[13]Fatḥ al-Bārī, 15:394

[14] Ne feledjük, a Qurʼān kinyilatkoztatás több mint két évtizeden keresztül zajlott, amelyek során (az adott történeti körülményekre reflektálva) születtek meg a versek, így egyesek felülírják egymást, s ezért nem lehet kiemelni egy részt annak a kontextusából, mert ez az eljárásmód természeténél fogva torzítja az adott vers értelmezését. Erre maga a Qurʼān is utal, egyrészt a már citált 2:84 verssel, másrészt pedig: „Ha bármely (kinyilatkoztatott) verset eltöröljük, vagy elfeledtetjük is, akkor Mi egy jobbat hozunk annál, vagy egy hasonlót.” (2:106)

[15] Megjegyzendő, hogy iszlamofób éllel a nyugati média is igen gyakran hivatkozik erre az idézetre, aminek során pontosan arról feledkeznek meg ezek a megnyilatkozások, hogy épp úgy használják fel a kiragadott verseket, ahogy a szélsőségesek teszik, ergo a szélsőségesek ideológiáját támasztják alá! Yuksel, Edip – Al-Shaiban, Layth Saleh – Schulte-Nafeh, Martha: Quran: A Reformist Translation. Brainbow Press, 2007. 22.; Ezen példázat megközelítése mentén szükséges a 9:5-vers értelmezése is, miszerint: „…akkor öljétek meg a társítókat ott, ahol rájuk  találtok!” Tehát, tudatában kell lenni annak a VII. századi eseményeknek, amire reflektál az adott vers, és a történeti kontextusból nem lehet kiemelni. Ugyanakkor, a kontextusfüggő részlet mellett, univerzális vonatkozás is markánsan kirajzolódik, mivel így folytatódik a vers: „Ha azonban megbánást mutatnak és elvégzik az imát és megadják a zakāt-ot [alamizsnát], akkor engedjétek őket az útjukra! Allah bizony Megbocsátó és Irgalmas.”

[16]Sunan Abū Dāwūd, no. 4765.

[17]Sunan Abū Dāwūd,  no. 4765.

[18]Rahman: TNS, 2014.11.09.; Milevsky, Avidan: Why Are Teens Joining ISIS? The World Post, 2014.09.08. Online: http://www.huffingtonpost.com/avidan-milevsky/why-are-teens-joining-isi_b_5773668.html

[19]Ibn Taymiyya, Taqī al-Dīn: Majmū Fatāwā, 37 vols. Riyadh, 1991. 3:279.

[20]Ṣaḥīḥ Ibn Ḥibbān, Volume No. 1, no.282.

Ajánló