„Libanon több, mint egy egyszerű ország. A szabadság üzenetét hordozza s a pluralizmus példázatát mutatja Kelet és Nyugat számára egyaránt.”[1] – Szent II. János Pál pápa, 1989.

Libanonban a mintegy másfél évtizedig (1975-1989/90) tartó véres polgárháború után a kiútkereséséhez a vallásközi dialógus szorgalmazása igen jelentős méretekben járult hozzá. Ennek a folyamatnak kitapintható jele volt, hogy egyre több olyan fórum és esemény szerveződött, ahol a vallásközi párbeszédben rejlő lehetőségekben vélték felfedezni az ország egyik legfőbb stabilizációs faktorát.[2] Libanon esete – minden nehézsége ellenére is – nemcsak a keresztény-muszlim párbeszéd megvalósíthatóságának példája, hanem szélesebb kontextusban is értelmezhető. Megmutatja, miként tudnak globálisan hozzájárulni a vallások a társadalmi stabilitáshoz és a békéhez.